A CSERKÉSZCSAPAT

Az 1931. év õszén  megjelent a parókián néhány lelkes fiú azzal a kéréssel, hogy cserkész csapatot szeretnének alapítani az egyház kebelében. Helyiséget, vezetõt kérnek. Nem tartják helyesnek, hogy református fiúk idegen csapatba lépjenek, mert ez könnyen oda vezethet, hogy az ottlévõ református fiúk saját vallásukkal szemben közönyösek lesznek, ha ugyan egészen el nem idegenednek. Vannak elegen diákok és tanoncok, akik belépnének a csapatba és cserkész munkát szeretnének indítani. A kérelem olyan komolyan hangzott, a megjelent fiúk szemébõl annyi állhatatosság sugárzott ki, hogy a lelkész megkezdte a szervezési munkát. A presbitériumban Csóh István indította meg a támogató mozgalmat. Cserkészotthon lett a tanácsterem, ahol a többi egyházi munka is otthont kapott. Vezetõ lett maga a lelkész aki szokott aktivitásával feküdt neki a szervezésnek, mert jól látta a cserkészet lélek és jellemformáló erejét. azt is jól látta, hogy ezzel a munkával sok fiúnak a lelkét lehet az egyházhoz közelebb hozni. Hogy az új feladatnak jobban megfelelhessen, megszerezte a cserkésztiszti képesítést is, elvégezve 1932. nyarán a Hárshegyi tisztitábort. Két örsben indult meg lendületesen a cserkészmunka, daltól hangzott esténkint a parókia és környéke, vidám játék és komoly munka, szórakozás és tanulás töltötte be a fiúk estéit a cserkészórákon.

A Cserkészszövetség kiküldött ellenörzõi megállapították néhány hónap múlva, hogy a kis sereg tényleg "jó munkát" végez, és így hamarosan megkaphatta csapatunk az igazolást 820. sz. Bocskay-cserkészcsapat néven. A presbitérium lett a szervezõtestület, ami azt jelenti, hogy a csapat mûködéséért teljes anyagi és erkölcsi felelõsséget vállal úgy a Szövetséggel, mint bárkivel szemben. A csapatmunka közvetlen felügyeletére megalakították az ú. n. szervezõ bizottságot, melynek hivatása az, hogy védõleg és pártolólag, ha kell, fegyelmezõen álljon a csapat mögött és segítsen azoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyek a csapat életében elõkerülnek. A lelkész legjobb segítõtársai voltak Borbély Béla segédtiszt mellett Borbély Ferenc, Bogdán Lajos, Walter Béla, Tóth Gyula örsvezetõk.

Ha már most visszatekintünk a Bocskay cserkészcsapat életére, a következõ eredményekrõl számolhatunk be: Elsõ nagytábor: Gerjen-Dunasziget, 22 fiúval. Felejthetetlen szép élményekkel, az elsõ tábor minden szépségével és romantikájával! Azt hiszem, nemcsak a résztvevõ fiúk, hanem a látogató szülõk emlékezetében is kitörölhetetlen kedves nyomokat hagyott ez a táborunk.

A 820. sz. Bocskay Cserkészcsapat özv. Tóth Sándorné zászlóanyával. 1933. pünkösd.

De nem felejtik ezt el a gerjeni atyafiak sem, akiknek tiszteletére tábortûz mellett elõadták fiaink a "Hét fakereszt" címû hazafias színdarabot páratlan nagy siker mellett, 1932. nyarán.

A következõ 1933-as év kétszeresen emlékezetes marad a csapat életében.  Özv. Tóth Sándorné, az egyház Tábitha-lelkü asszonya, nagy áldozatkészséggel díszes zöldselyem zászlót készített a csapatnak, hogy az augusztusban megnyíló Gödöllõi Jamboree-re már zászlóval vonolhassanak fel a fiúl.

Soha nem felejtjük el azokat a gyönyörû szavakat, amelyeket Éry Emil, a Cserkészszövetség vezetõ tisztje intézett a zászlóavatási ünnepélyen a zászlóanyához özv. Tóth Sándornéhoz: "Erre a zászlóra éppen olyan szeretettel és megbecsüléssel tekint a Magyar Cserkészszövetség, mintha fõhercegnõ vagy híres történelmi nevet viselõ család tagja adományozta volna!" .

Az elsõ cserkésztábor Gerjen, Dunasziget. 1932.

Soroksári tábor. 1934.

Egyik képünk kedves cserkészfiai között örökíti meg a jóságos lelkû Tóth nénit, aki egyszerû asszony létére is megértette a fiú-lelkek romantikus világát és tõle telhetõen mindig támogatta a Bocskay cserkészek minden megmozdulását. Emléke örökre áldottan él szívünkben!

Özv. Tóth Sándorné cserkész-zászlóamya, az egyház Tábitha lelkû özvegyasszonya. Még halála után is szeretett református egyházára gondolt, 4700 P értékû házát az egyházra hagyományozta.

A Jamboreen csapatunk 18 fõvel vett részt. Az a sok látnivaló a világ minden tájáról összesereglett cserkészek sátraiban, mindennapi életében, a bûbájos hangulatú tábortûzek, a sokféle színes élmény, a "csencselés", az idegenekkel való csere-bere, az a mozgalmas élet, amely ott mindenfele zajlott, azt a meggyõzõdést váltotta ki belõlünk, hogy mindez megérte a sok készülõdést, no meg a költséget.

1934. nyarán a soroksári Dunaágban levõ kis szigeten tartottunk egyhetes tábort 8 fiúval. 1935. év nagy fellendülést jelentett csapatunk életében, ifj. Turcsányi Pál segédtiszt és ifj. Gáti Károly rajvezetõ új életet vittek a csapatba, toborzás folytán megnõtt a létszám, anyagilag is rendbejöttek a dolgok, amit nagymértékben elõsegített a farsangi "Bocskay-elit bál" és a kitünõen sikerült "Iglói diákok" elõadása. 1985-ben Balatonkenesén rendezték meg a Bocskayak minden tekintetben jól sikerült nagy táborukat 25 fõvel.

Csóh István presbiter a cserkészet megindítója, a Dalárda elnöke.

1936-ban kerékpáros mozgótábort rendeztek a fiúk Tiszaug alatt a szõke Tisza partján. 1937. az elsõ külföldi tábor! Kevesen tudják utánunk csinálni: 10 nap Bécsben 28 P-ért! Megnéztünk mindent, ami bennünket, magyarokat a híres nevezetes Bécsben érdekelt. Megcsodáltuk impozáns szép templomait, a Habsburgok híres Burgját, a Stefans-kirchét, a császársírokat, Schönbrunnt és állatkertjét és minden látványosságát. Mindezt olyan csekély pénzért, amit a 10 fiú könnyen elõ tudott teremteni, annál is inkább, mert a csapat jó lelkü barátai ez évben is szép összeggel jöttek segítségére az anyagiak elõteremtése tekintetében. A cserkészet nélkül ugyan hányan jutottak volna el Bécsbe a pestszentimrei fiúk közül?...

Igen jól sikerült tábor volt a dunavecsei nagy táborunk, ahol Tóth Béla kiscserkészvezetõ és Fritsch Lajos segédtiszt kiváló szervezõ munkéja éreztette minden tekintetben a jó hatását. az itt eltöltött szép napokról nemcsak fényképek, hanem mozgóképek beszélnek és õrzik meg a jövõ nemzedék számára annak kedves élményeit. (1938.)

Ráckevei tábor a kerekerdõben. 1940.

Az 1939. évi nagytábort a felszabadult Felvidék szélére, Somoskõújfalura vittük. Hadd lássák meg a cserkézsfiúk az átkos emlékû trianoni határt, a betonfedezékekket, amlyeket olyan sok pénzzel és hallatlan anyagpazarlással építettek meg Trianon dédelgetett kedvencei, a csehek és amiket olyan egyszerre semmivé tett a Magyar Igazság érvényrejutása az elsõ bécsi döntés alkalmával. De nem csak a közelmúlt szomorú emlékû dokumentumait nézték meg fiaink, hanem a távoli magyar történelem szép emlékeirõl beszélõ régi várkastélyok romjait is. Salgó várát, Somoskõ várát, a híres bazaltömlésekkel, Fülek várát az eltünt trianoni határon túl... Errõl a táborról is film készült az új cserkésznemzedék részére. Ezután a hegyes, erdõs nagytábor után újból dunai vizitábor következett 194ö. júliusában a Ráckevei Duna-ágban.

A cserkésztámogató hívek közül kiemeljük Frank Lajosné jóakarónk személyét, aki éveken át rendezte a nagysikerû cserkészelõadásokat és türelmesen tanította a szerepeket a fiúknak.

Összegezve a 10 évi cserkészmunka eredményét, azt kell mondanunk, hogy szép volt, jó volt, érdemes volt!